A PCOS kritériumai és típusai
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) előfordulási gyakorisága – epidemiológiai és endokrinológiai tanulmányok szerint 5%-10% közötti, ezért a termékeny korban levő nők leggyakoribb hormonális zavarának tekinthető. Előfordulási gyakorisága ugyanakkor nagyban függ a PCOS diagnosztizálása során alkalmazott kritériumoktól.
Miért van az, hogy a PCOS-ben szenvedő nők aránya változatosságot mutat a különböző országokban? Ennek az egyik oka az életmódbeli, genetikai eltérés. A másik oka pedig az, hogy milyen kritériumrendszer szerint készítették el a felmérést. A Magyarországon elismert Rotterdami Kritériumok mellett az NIH és az AE-PCOS kritériumok szerint is meg lehet határozni a PCOS betegek prevalenciáját.
Attól függően, hogy a NIH, a Rotterdami, vagy az AE-PCOS kritériumai szerint történt a diagnózis, 6,1%, 19,9% és 15,3% volt a PCOS betegek aránya a vizsgált populációban.
A PCOS diagnózisa
Nézzük meg mit takarnak a különböző kritériumrendszerek.
NICHD (NIH) 1990: minden felsorolt szempontnak teljesülnie kell (NICHD: National Institute of Child Health and Human Development, NIH: National Institutes of Health)
1: Krónikus anovuláció (rendszertelen menzesz, oligo- amenorrhoea)
2: A hiperandrogenizmus klinikai és biokémiai tünetei
Egyéb hiperandrogenizmussal járó kórkép kizárása szükséges, ilyen a NCAH: nonclassic congenital adrenal hyperplasia, androgént termelő tumor.
Rotterdami Kritériumok 2003: a három feltételből kettőnek teljesülnie kell
1: Rendszertelen menzesz, oligo- amenorrhoea vagy anovuláció.
2: A hiperandrogenizmus klinikai és/vagy biokémiai tünetei
3: Petefészkek policisztás elváltozása (ultrahang vizsgálattal)
Egyéb hiperandrogenizmussal járó kórkép kizárása szükséges.
AES 2006: az első tünet megléte kötelező, a második és a harmadik közül valamelyik, így két tünet kell, ahol az egyik a hiperandrogenizmus (AES: Androgen Excess Society)
1: A hiperandrogenizmus klinikai és/vagy biokémiai tünetei
2: A petefészek működési zavara, rendszertelen menzesz, oligo- amenorrhoea, anovuláció
3: A petefészkek policisztás elváltozása (ultrahang vizsgálattal)
Egyéb hiperandrogenizmussal járó kórkép kizárása szükséges.
A PCOS diagnosztikai kritériumainak értékelése
(forrás: NIH, 2012)
| Diagnosztikus kritérium | Előnyök | Hátrányok |
| Hiperandrogen bőrtünetek | A kritériumot tartalmazza mindhárom kritériumrendszer. A betegek számára fontos klinikai probléma. A felismerése könnyű. |
A hiperadogén tüneteket nehéz objektíven meghatározni, etnikumonként is eltérhetnek Értékelésére csak semikvantitatív módszer áll endelkezésre (Ferriman– Gallwey skála).
Akne esetében a súlyossági fok nem arányos az androgén hormonok szintjével. |
| Hiperandrogenémia | A kritériumot tartalmazza mindhárom kritériumrendszer. A betegek számára egyértelműbb diagnózist biztosít. Későbbi szövődmények szempontjából kockázati tényező. |
Vérvétel szükséges. Több androgén figyelembe vétele szükséges. Androgének értékét a napszak, életkor és a BMI befolyásolja. A normál érték nem meghatározott egy jól kiválasztott kontroll csoporthoz viszonyítva. A vizsgálat nem standardizált a ezért az értékek eltérőek lehetnek a különböző laborok között. |
| Petefészek működési zavara (vérzészavar) | A kritériumot tartalmazza mindhárom kritériumrendszer. A betegek számára fontos klinikai probléma. |
A normál petefészek működés individuálisan eltérő lehet. A normál petefészek működés az életkorral változik. A petefészekműködés objektív tisztázására laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. |
| Petefészek policisztás szerkezete | A klasszikus szindróma része. Fertilitási panaszok esetén meghatározza a terápiát. | Nehéz a standardizált mérés. Az életkori sajátosságok befolyásolják az értékelést. Megfelelő gyakorlat és technikai feltétel szükséges. A nem megfelelő értékelés félrevezető lehet, túldiagnosztizálja a kórképet. |
A PCOS típusai a diagnosztikai kritériumok alkalmazásával
A PCOS diagnosztizálási kritériumokat figyelembe véve a betegek a következő négy fő fenotípusba sorolhatók:
1. Androgén túlsúly (hiperandrogén bőrtünetek és/vagy hiperandrogenizmus) + menstruációs zavarok + PCO
2. Androgén túlsúly (hiperandrogén bőrtünetek és/vagy hiperandrogenizmus) + menstruációs zavarok
3. Androgén túlsúly (hiperandrogén bőrtünetek és/vagy hiperandrogenizmus) + PCO
4. Menstruációs zavarok + PCO
Az egyes fenotipusok a tünetek és a szövődmények megjelenésének és súlyosságának tekintetében jelentősen eltérhetnek egymástól. Az androgén hormonok túlsúlya, valamint a menstruációs ciklus zavara a klasszikus 1. és 2. PCOS fenotipusokra jellemző, ezeknél a csoportoknál általában kórosabb menstruációs zavar, megnövekedett inzulinszint, inzulinrezisztencia, elhízás, zsíranyagcserezavar jelentkezik, míg a 3 és 4 csoportra a mérsékeltebb tünetek és alacsonyabb fokú hormonális és anyagcsere-zavarok a jellemzőek. A klinikai kép tehát még az alap diagnosztikus kritériumok alapján is változó lehet. A diagnózist ugyanakkor nehezítheti a hiperandrogén bőrtünetek és a menstruációs zavar sokszínűsége, a kórképhez társuló túlsúlyos állapot, az elhízás és az anyagcserezavarok különböző mértéke.
Egyik kritériumrendszer sem tartja az elhízást, az IR-t vagy az emelkedett LH/FSH arányt a PCOS alapvető kritériumának, tekintettel arra, hogy ezek egyéb okok miatt is kialakulhatnak, illetve nem minden PCOS társul elhízással, hiperinzulinémiával. A diagnózis felállításához láthatjuk, hogy kiemelten fontos a szakmák összefogása, illetve a tünetekben és a PCOS diagnosztizálásában jártas endokrinológus-nőgyógyász.
Dr. Gődény Sándor írása alapján