Ági bejelentkezik

vacsora

Sziasztok!

Azért íródott ez a történet, mert benne van a lehetőség, hogy ha akár csak egyetlen ember olvassa is el, ez erőt, bátorságot, kitartást és hitet fog neki adni! Hitet, hogy higgyen a saját erejében. Hogy felismerje: ezt soha senki nem fogja érte megtenni, neki kell megtenni az összes lépést. De ha rálép az útra! Ha megteszi az ici-pici apró lépéseket, akkor elindul egy úton, ami lehet, hogy élete leghatalmasabb lépése lesz a boldogsága felé. Hogy minden nap úgy ébred fel, hogy “Köszönöm Istenem, hogy élek, és hogy ilyen csodálatosnak teremtettél! Köszönöm, hogy láthatom és megélhetem ezt!” Mindenkit biztatok arra, hogy ne csüggedjen, ne törődjön bele dolgokba! Harcoljon! HARCOLJ magadért! Mert a kemény munka soha nem marad eredmény nélkül! Köszönöm a lehetőséget ennek a csapatnak, akik megálmodták és létrehozták ezt a szuper, fitt és erőt adó kis magyar közösséget! Csodás edzőket, barátokat ismertem itt meg! És nagyon hálás vagyok, amiért az életem részei. Most már egy egész kis baráti ‘szurkoló’ és támogató társaság van mögöttem. Akik adják nekem az erőt és a hitet az új céljaim megvalósításában! Mert ennek az útnak még messze nincs vége! Köszönöm, hogy vagytok!

Na de ne szaladjunk ennyire előre a történetben! 🙂
Nézzük, az enyém hol kezdődött…
Fiatalabb koromban mindig is vékony voltam, egyszerűen hízásra képtelen. De, hozzá tenném, mozogtam is rendesen! M-es méret, minden szupi, igen ám, csakhogy várandós lettem az én gyönyörű fiammal, és szülés után már nem tudtam leállni, hozzászoktam, hogy azt eszek amit akarok, mégsem hízok. De ekkor a képlet már nem volt ennyire egyszerű, nem mozogtam semmit. Szép lassan átálltam a csecsemő éjszakai etetéséről anyuci éjszakai etetésére… ugye… észre sem vettem és XL-es méret, rám is reppent pár tíz kilócska… évekig győzködtem magam, hogy jól vagyok így, jól érzem magam a bőrömben. Időközben megszületett a lányom is. A hintába nem fértem be, hogy a gyerekemet ölbe vegyem és hintázzunk! Aztán felismertem önmagam. Egyszerűen rájöttem, hogy itt a vége az önámításnak. Azt szeretném, hogy a gyerekeim büszkék legyenek rám és a férjem ugyanannak a gyönyörű nőnek lásson, aki voltam, és elegem lett abból, hogy képtelen vagyok igazán szeretni önmagam! Így hát nekivágtam. Jónéhány más próbálkozásom volt. Aztán megtaláltam a Személyre Szabott Edzés csapatát.  Már több, mint 1 hónapja csinálom a programot, és nem tudom megunni. Az elején elhatároztam, nem fogok sietni. Ezt kérték ők is. Ha a kilókat számolnánk, elmondanám, hogy heti -1 kg. Sok, látványos? Talán nem. Sőt tudjátok mit, nem is az a lényeg.
Minőségi változáson megy keresztül az életem. És ami még fontosabb, a családomé is. Megfertőztem őket is 🙂  A menük is úgy vannak összeállítva, hogy a gyerekeim is ehetik, sőt a férjemnek sem kell mindig külön főzni. A tornákat úgy beépítettem a mindennapokba, hogy a srácokkal közös program lett. Elején csak a szőnyeg széléről szurkoltak nekem, ma már velem együtt tornáznak és hangosakat nevetünk. A hetente küldött anyagok felkészítenek arra, hogy a későbbiekben egyedül is képes legyek megállni a helyem. Nem arra törekszenek, hogy minél több ideig magukhoz kössenek, hanem hogy bizonytalanság nélkül el tudják majd engedni a kezem.
Igaz, arra kért a csapat az életmódváltás nehézségeit írjam le nektek hétről hétre, úgy láttam jónak, ha első bejelentkezésemnél megismernétek az előzményeket.
Remélem az augusztusi életmódtáborban találkozunk és személyesen is tudjuk segíteni egymást! Én már nagyon várom! 🙂

A képen a tegnapi vacsoránk láthatjátok 🙂 A heti menüből 🙂 ???

Ági